Színes rajzok, kézzel festett plakátok, a tanultakat összegző fontos mondatok, kézimunkák és vicces jeleneteket megörökítő fotók körbe a falakon. Vidám zenére bevonuló törpék és Hófehérke, versbe szedett élmények, zsíros kenyér és házi rétes. Nevetés. Meghatottság. Na és kérdőjelek a folytatást illetően. Talán nem véletlen, hogy a képzés befejezését kiállítás megnyitóval és műsorral tették emlékezetessé a hallgatók, amire a falubelieket is meghívták. A rendhagyó zárás valami újnak a kezdete is lehet(ne) az alig négyszáz fős somogyi zsákfaluban.
Nem egyszerűen kompetenciafejlesztés, közösségépítés és értékmentés történt Felsőmocsoládon. A TÁMOP-5.3.10 kiemelt projekt keretében húsz munkanélküli ember vett részt „Kulcskompetencia fejlesztés” képzésen a somogyi községben. Oktatójuk Pinczker Gyuláné rajz-földrajz szakos tanárnő, mindenki csak Nellinek hívja. Ő is Felsőmocsoládon él, és neki sem volt munkája már évek óta. Elhivatottsága, művészet iránti szeretete és hihetetlen energiája garancia volt arra, hogy nem lesz haszontalan ez a négy hónap a képzésben résztvevők számára. A húszfős csoportból csupán egyvalaki hagyta abba idő előtt. A többiek élete alaposan megváltozott. Az oktatás rendszert vitt az életükbe, komoly és hasznos dolgokat tanultak, megélték a közösség örömeit és feszültségeit, volt, aki az alkoholról is lemondott az iskolai napokon. „Felrázott minket”- mondják szinte egyöntetűen. A csoport átlagéletkora jóval negyven év felett van. Nagymamák és nagypapák is iskolapadba ültek, de volt a csapatban menyasszony és kismama is, ők a zárásra már feleségként és kisbabás anyukaként érkeztek.
A hallgatók és a tanárnő ötlete volt, hogy rendhagyó módon búcsúzzanak az iskolától. Szerették volna megmutatni, hogy mi mindent csináltak, mit tanultak a négy hónap alatt, és hogy mindez milyen jó hangulatban zajlott. Kézzel írt és rajzolt meghívókkal invitálták a falubelieket a kiállításra, melyen ízelítőt adtak munkáikból, élményeikből. A legnagyobb sikert Hófehérke és a hét törpe vicces mesejátéka aratta, a hallgatókból álló színjátszócsapat előadásában. Családtagok, ismerősök is eljöttek a rendezvényre, a terem zsúfolásig megtelt.
Az egybegyűlteket elsőként Pinczker Gyuláné köszöntötte. „Minden hallgatóban van valami csoda, imádom őket” – mondta a tanárnő. Szerinte az a képzés legnagyobb eredménye, hogy olyan képességek derültek ki a hallgatókról, amiket eddig soha, senki nem vett észre. Van, aki gyönyörűen rajzol, van, aki perfektül beszél németül, kiváló rímfaragókat és „vérbeli színésznőket” is felfedeztek maguk közt. Rengeteg magánéleti problémával is meg kellett küzdeni menet közben, volt haláleset, lakástűz, de ha csak egy rövid időre is, sikerült kimozdítani őket a depresszióból, a kilátástalanságból. A tanárnő szerint szükség lenne a folytatásra, a megoldást csak a valódi munkalehetőség jelentené számukra.
A csoport nevében Vizi Lászlóné köszöntötte a résztvevőket. Felelevenítette a közös élményeket, beszélt a sok hasznos dologról, amit sikerült elsajátítaniuk, a tudásról, ami könnyebbé teszi a hétköznapjaikat, és az is jó érzés, hogy akár a gyereknek is tudnak már segíteni a matekleckében. A többiek közül pedig jó néhányan versbe is szedték élményeiket, viccesen bemutatták társaikat, és persze azt is megfogalmazták, hogy munkát szeretnének.
A megnyitón részt vett Felsőmocsolád alpolgármestere is. Lurcza István megköszönte a képzés szervezőinek és lebonyolítóinak a munkát, és a hallgatóknak is gratulált a sikeres befejezéshez. Szerinte látványos felpezsdülést hozott a falu életébe ez a kis csapat, akik felléptek már több ünnepségen, Mikulásnapon és Farsangon is. Az alpolgármester elmondta, hogy az önkormányzat munkahelyteremtéssel igyekszik enyhíteni a foglalkoztatási gondokon. Márciusban egy hektáron kezdik meg a gazdálkodást az önkormányzati kertészetben, ahol kezdetben 5 főnek adnak munkát a Start Munkaprogram keretében, de hosszú távon 25 főt szeretnének foglalkoztatni. Felvetődött az ötlet, hogy a TKKI segítségével mezőgazdasági képzést is indítanának a leendő munkásoknak.
Felsőmocsoládon közel 30 %-os a munkanélküliség. A somogyi zsáktelepülésen szinte egyáltalán nincs álláslehetőség, vállalkozások, cégek nem működnek a közelben. A legtöbben mezőgazdasági idénymunkákból élnek, közmunkaprogramban dolgoznak, néhányan a legközelebbi nagyvárosban, Kaposváron találtak munkát, ingáznak. A településen sok az idős ember, iskola nincs, a közlekedés nehézkes.
A TÁMOP-5.3.10 „A leghátrányosabb helyzetű csoportok életviteli kompetenciáinak fejlesztése” projekt révén megvalósult képzési lehetőség segített megtenni az első lépést, hogy a településen élő emberek felkészülhessenek a munka világába való visszatérésre. A TKKI Pécsi Igazgatósága összesen 40 Dél-dunántúli településen szervezett képzést a program keretében. A végzett hallgatók közül 271 fő tudott elhelyezkedni az elsődleges munkaerő-piacon, közmunkaprogramban, vagy folytathatta tovább tanulmányait szakmai képzéseken.