Hírek

Schlöglné Koós Zsuzsanna szociális munkás gondolatai az elmúlt években végzett munkáról és a program utóéletéről.

" 2013 októberében csatlakoztam a telep-program szociális munkásaihoz, korábban még sosem volt tapasztalatom settlement típusú, telepi szociális tevékenységben, ezért is éreztem kihívásnak a feladatot, hogy Hétes és Velence telepeken dolgozhatok.

Két szegregátum, s valóban, két külön kis világ: más-más fogadtatás, eltérő problémák. Az emberek tudatában a szegregátum szó hallatán egy egységes, negatív jelzőkkel teli életkörülmény rajzolódik ki, de a munkánk során mi megtapasztalhattuk, hogy a különbségek sokszor óriásiak. Velence telepen több szempontból is jobb a helyzet, mint Hétes telepen, hiszen ott szinte minden családban van munkajövedelem, rendezettek a lakásviszonyok, több családnak lehetősége nyílt magasabb komfortfokozatú lakásba átköltöznie, több lehetőséghez juthatnak abból a szempontból is, hogy maga a telep a központban van. A Hétes telep sajnos földrajzi és társadalmi helyzetét tekintve is a periférián van. Világosan látszik az, hogy az itt élőknek szükségük van egy állandósult „mankóra”, segítségre, de meg kell tanulniuk a lehetőségekkel helyesen élni. Tudniuk kell, miként kaphatnak segítséget, ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy helyettük, nélkülük oldjuk meg a problémákat.
 
A telepen élőknek egyébként már volt elképzelése arról, hogy mit jelent a „szociális jelenlét” a területen. Elvárásaik voltak, amelyeket korábbi tapasztalataik alapján fogalmaztak meg. Úgymond „kézzel fogható” dolgokat szerettek volna kapni: adományt, ruhákat, munkát, bármi olyat, amely problémáikra azonnali megoldást nyújt. Hosszú idő telt el, mire megértették azt, hogy mi másként tudunk segíteni nekik, s ahhoz, hogy kézzel fogható eredményeket lássanak, ők maguk is kellenek. A kezdetekben ezért volt nehéz a közösség formálása, a közösségi programok szervezése. Mind a mai napig pozitív tapasztalat, hogy a telepen élő gyerekek és fiatalok nagyon nyitottak és örülnek az apró dolgoknak is, mint a közös játék, a kreatív foglalkozások. A felnőttek sokszor fenntartásokkal érkeztek a foglalkozásokra, de a jól megválasztott tematikának és szolgáltatásoknak köszönhetően hamar pozitívan változott hozzáállásuk. Lehetőséget nyújtottunk hímzésre, kézműves technikák elsajátítására, színházlátogatásra, zarándokútra, beszélgettünk a hitről, a családról, a házasságról, a gyermekvállalásról, az egészségről, olyan aspektusban mely számukra is elfogadható volt. Egészségügyi szűrővizsgálatokat biztosítottunk számukra, melyeket nagyon hasznosnak érezték. Így tehát nem csupán az indikátorok teljesítésében mérhető a Komplex telep-program sikeressége, sőt sokkal inkább az ott élők mindennapos életvitelének javulásában, szemléletváltozásában rejlik.
 
Vannak persze olyan tényezők, amelyek érdemi javításához hosszabb idő szükséges, így például a lakhatási körülmények javítása, vagy a lakásviszonyok rendezése. Ezeknek abszolút prioritása van az érintett szegregátumok életében.

A fenntartási időszakban főleg a közösségi szolgáltatásokat biztosította a TKKI a csillagpontok működtetésével. Folytatódik a szociális munka a telepeken, a szociális ügyintézés, a mosási-fürdési lehetőség biztosítása Hétes telepen, tartanak az asszonycsoport, a gyermek kulturális és a közösségi foglalkozások. Úgy vélem, hogy a szegregátumokban a TKKI biztos pontként jelent meg, s ennek alapja a szociális munkások és az ügyfelek között kialakult bizalom. A telepeken élők egyébként már korábban, a Bizalom és Munka programban megtapasztalhatták, hogy számukra mit tud nyújtani az Intézet. Többségében roma emberekről van szó, akik nagyon érzékenyen reagálnak bármilyen beavatkozásra az életükben.

Konkrétumokról is beszámolhatok: javult a lakók képzettségi szintje, erősödtek, fejlődtek kompetenciáik, és ez nem csak a felnőttekre, hanem a gyermekekre is igaz. Foglalkozásaink eredményeiről pozitív visszajelzéseket kaptunk azoktól a tanároktól, iskolavezetőktől, akik jól ismerik a gyerekeket, családokat. Elmondták, hogy a gyerekek tanulmányi eredményei javultak, magatartásukban pozitív tendencia figyelhető meg, kommunikációjuk, önkifejezési képességük is erősödött.  Nyilván ez nem jelenti azt, hogy megszűntek az iskolai mulasztások, hiányzások a telepeken, de jelentős mértékben csökkentek, hiszen mi már az okok feltárásában is segítünk, ill. a szülőket életvezetési, gyermeknevelési tanácsadással segítjük.

Az is nyilvánvaló, hogy ezekben a szegregátumokban nem tudjuk megoldani a súlyosabb gyermekvédelmi problémákat, de sikeresen kiegészíthetjük az ellátórendszert, hiszen Hétes telepen nagyon sok családot gondoznak alapellátásban, ill. több gyermek is védelembe vétel alatt áll.

Együttműködésünkkel, információnyújtással támogatjuk a hatóság és gyermekjóléti szolgálat képviselőinek munkáját, egyfajta mediációval pedig a szülőket abban, hogy a velük szemben támasztott elvárásoknak megfelelhessenek, azokat teljesíteni tudják. Segítjük őket krízisintervencióval is, természetesen a kompetencia-határainkon belül.

Sokszor engem is frusztrált az a tény, hogy láttam: több esetben csak munka kellett volna, vagy egy normális lakás, mert egyébként képes a fejlődésre és megfelelő életvitelre a család. Ilyen segítséget azonban nem tudtam, nem tudtunk nyújtani. Nem csak a városi többségben „semmirekellő” jelzővel illetett ember él ezeken a területeken, hanem nagyon sokféle: jó szándékú és együttműködő, lusta és negatív hozzáállású, bizonytalan, de álmodozó, szegény, tudatlan, de egyszerűségében mégis boldog emberek.

Úgy vélem, a generációs hiányosságokat, a berögzült rossz mintákat nem lehet egy csapásra megoldani. Ugyanakkor, ha idejében elkezdődik a fejlesztés, tehát kisgyermekkorban, akkor hosszú távon a társadalmi felzárkózás eredményes lehet itt helyben, Ózdon is. Az eddig elért eredmények apró, de nagyon fontos lépések. Ebben a folyamatban jelentős szerepe volt a telep-programnak, amelyet folytatni szeretnénk. Örülök annak és sikerként könyvelem el, hogy ebben én is részt vettem, ill. az eredmények fenntartásában továbbra is szerepet vállalhatok."